A riasztóközpont egy szabotázsvédelemmel ellátott zárt, acéllemezből
készül doboz vagy szekrény, melyben a riasztórendszer
központi paneljét helyezik el. A központi egység feladata, hogy
fogadja és feldolgozza a rákapcsolt érzékelők jelzéseit, a kezelőegységeken
beütött kódokat és utasításokat, megszólaltassa a
szirénákat, működésbe hozza a fényjelzőt, és értesítse a távfelügyeletet.
A riasztóközpontokat zónatípusonként tudjuk programozni.
Azonnali zóna: a riasztó bekapcsolt (élesített) állapotában a
zóna megsértése azonnali riasztást generál;
Késleltetett zóna: megsértése esetén késleltetve, pl. 10-30
másodperc elteltével történik riasztás. Tipikusan a kezelőegységgel
ellátott bejárati ajtók zónáinál alkalmazzák, hiszen a belépőknek
idő kell az deaktiváló kód beütéséhez.
Követő zóna: ha élesített állapotban lépnek be ebbe a zónába, a
sziréna azonnal megszólal. Kivétel ez alól, ha a követő zóna előtt egy olyan késleltetett zóna található, amelyen előzőleg áthaladtak,
mert ebben az esetben a késleltetési idő előtt nem történik
meg a riasztás.
24 órás zóna: ez az a zóna, ami mindig élesített állapotban van,
megsértése pedig azonnali riasztásjelzéssel jár. Ilyen például a segélyhívó,
a tűz- vagy a szén-monoxid (CO) zóna, hisz ezeket a riasztó
deaktiválásakor sem szabad, illetve nem célszerű kikapcsolni.
Teljeskörűnek mondható az ingatlan elektronikai védelme, ha
kiterjed a felületvédelemre (épületeket határoló nyílászárók,
falazat, födém és padlózat), a térvédelemre (ingatlan belső helyiségei),
és jelzés esetén legalább két módon (pl. fény és hang)
értesíti a környezetet.