És a folytatás......

Cyber Polly, a szaturnuszi

Cyberország él és virul, benne számos robotlénnyel. Köztük a legkíváncsibb és legérzékenyebb Cyber Polly. Hatalmas fülecskéivel minden digitális „rezgést” érzékel. A mai napon is furcsa bizsergést érzett, ami a feje búbjától futott végig a fülein. Nyugtalanság járta át. Pillanatokkal később már meg is szólalt a mindenkit figyelmeztető sziréna: Ismeretlen hackertámadááááás!

Polly ide-oda pattogott a zűrzavarban. Egyesek a tűzfal mögé bújtak, mások a biztonsági kódokba kapaszkodtak, de ő a nagy nyüzsgésben nem talált menedéket. Hirtelen egy örvényben érezte magát, és félálomszerű állapotban landolt egy furcsa illatokkal, színekkel és fényekkel teli helyen.

Lassan kezdte megmozgatni végtagjait. De jaj, fülecskéi lágyan hajladozni kezdtek, robotteste ruganyossá és puha szőrrel fedetté változott! „Ez én lennék?”- kérdezte csodálkozva. Felpattant, és izgatottan vizsgálta magát, ugrándozva élvezte mozgékonyságát, ám hirtelen korogni kezdett a gyomra. Ekkor hasított belé a felismerés: „Belepottyantam az offline világba! Mint a nagyi meséjében. Mi lesz most velem? Hol fogok élni? Ki fog megetetni, és ki szeret majd ebben az ismeretlen világban? Ha elromlik bennem valami, ki visz szerelőhöz, már ha van itt egyáltalán ilyen? Na és ki véd meg egy újabb hackertámadástól?”

Kétségbeesetten nézegetett körbe, miközben egy ismeretlen érzés járta át, és a pofácskáján egy sós ízű csepp gördült végig……….

...A sós csepp pedig, - nagy szomorúságában - egy könnycsepp volt!

Nem volt mit tenni elindult hátha útbaigazítást kaphat valakitől. Nem kellett sokáig bandukolnia, szembejött vele egy kislány, de szegény ázott volt és reszketett mint a nyárfalevél. Polly nagyon megsajnálta. A kislánynak azonban rögtön felderült az arca amikor meglátta a kis szeretetre méltó lényt, lehajolt hozzá és a fülébe súgta: mondd kis nyuszi mit keresel? Polly viszont nem értette mit mond,de annyira megörült hogy a lány nyakába ugrott a vállára ült, közben érezte,hogy az egész testét átjárja a boldogság!
Azonban ekkor éles füttyszó hallatszott és előtűnt öt marcona férfi a bozót közül. Polly annyira megijedt az idegenektől hogy rögtön befutott a fák közé nem is gondolva a kislányra aki a félelemtől moccanni sem bírt. Szomorúan végignézte amíg kis barátját elhurcolták,  majd sírni kezdett. Azonban ahol könnyei a földre pottyantak ott egy tündér jelent meg és így szólt:

- Polly, tudom a te szíved tiszta ezért segítek neked gazdát találni! Indulj el és hallgass a szívedre!

Majd el is tűnt csak a csillámpor maradt utána. Polly nem is teketóriázott tovább azonnal elindult és érezte, hogy a szíve a jó irányba tereli. Így történt hát, hogy Polly még aznap alkonyatkor beért a városba. Virtuális lényként Polly még sosem látott várost ezért ámulattal nézte a sok-sok házat, utcát, teret. Nézte az embereket is, pont olyanok voltak mint amit a nagymamája mesélt róluk: Hangosak voltak és érthetetlen nyelven beszéltek. Polly hirtelen olyan magányosnak érezte magát ezen a világon és annyira vágyakozott egy társra mint még senki soha.

Álmodozásából egy durva hang zökkentette ki- egy marcona férfi kiabált társával aki egy megkötözött lányt vitt magával -

Gyorsabban, siess már a végén még lebukunk!

Pollynak nagyon ismerős volt a férfi de hirtelen nem tudta honnan- aztán mégis beugrott a fájdalmas emlék az erdőből mikor kis társát elrabolták- és éktelen haragra gerjedt. Aztán az ő barátját bizony senki sem fogja bántani,megvédi akár az élete árán is! Odalopakodott a sikátor mellé és megvárta, míg a támadók otthagyják a szerencsétlen foglyot. Polly akkora sajnálatot érzett a lány iránt,hogy majd' belé fájdult a szíve.  Gyorsan eloldozta a köteleket és kiszabadította társát, azonban az egyik férfi megérezhette a dolgot mert elment ránézni a fogolyra és mikor meglátta,hogy az kiszabadult kergetni kezdte őket. Polly nagyon megijedt és futásnak eredt a lány sem volt rest, bár kicsit fájt a lába de minden tőle telhetőt megtett, hogy elmenekülhessenek. Futottak hosszú perceken át míg végre sikerült lerázni a támadót.Ekkor megpihentek és segítséget kértek egy fiatal fiútól, azonban az segítség helyett a táskájába nyúlt elővette a telefonját ami elkezdte magába szívni Pollyt.

A kis hősünk még elmosódva látta a kedves lányt aki köszönöm-öt formált a szájával a házakat, utcákat, tereket majd elsötétült minden. Polly lassan nyitogatni kezdte szemeit. Érezte hogy szőrös kis teste újra a régi, kemény és ellenálló. Felült. Látta, hogy társai aggodalommal figyelik minden mozdulatát. Aztán körülnézett, minden a régi jól megszokott helyén volt a műszerfal, a kódok, az adatok....Minden.
Lassan tudatosult benne: hazatért! És ott volt mindenki a család, a rokonok, itt nincsenek rossz emberek és minden olyan tökéletes! Most már nem lehettek érzései de az offline világban lévő énje biztos nagyon boldog lett volna.
Vége☺️