ÉLMÉNYPEDAGÓGIA

Az élménypedagógia nem direkt módon, frontális úton közvetít pozitív értékrendet. A látszólagos szabadság az, ami hatványozottan növeli a módszer hatékonyságát. Az élménypedagógia azt nyújtja a serdülőknek, amire ebben az életkorban szükségük van: rendhagyó helyzeteket, szokatlan, izgalmas kihívásokat, és lehetőséget ad arra, hogy a rájuk jellemző ingerkeresés biztonságos és szervezett körülmények között valósuljon meg. A sikeres élménypedagógia tehát már a bűnözés „előszobájában” blokkolni tudja a bűnözés megjelenését. Közösségteremtő, és ezzel a csapatépítés eszközévé válhat fiatalok és felnőttek számára egyaránt. Kiegészíti mindezt az a hatása is, amely kiegyenlíti a résztvevők közötti különbségeket, legyenek azok financiálisak, személyiségből fakadóak, vagy akár etnikaiak.

A cél elsősorban a fiatalok pozitív életszemléletének és egyéniségének fejlesztése, mert csak erős személyiség tud nemet mondani. Olyan kapaszkodókat kell nyújtani az ifjúságnak, amelyeket nem éreznek korlátnak, amelyek segítenek számukra az egyre bonyolultabbá váló világunkban történő eligazodásban.

Az alkalmazott játékok, feladatok nagy része általánosan elterjedt, különböző néven régóta használják őket csapatépítéshez, közösségfejlesztéshez. A lényeg a felhasználás módja, más szempontú megközelítése, egy meglévő eszközrendszer új célokhoz rendelése.

Az élmények nem a mérföldkövei, hanem a kiindulópontjai az (ön)tudatos tanulásnak. És ha ezeket az élményeket fel is dolgozzuk, akkor válnak az élmények eredménnyé, felismerésekből tapasztalatokká. Amennyiben az átélteket átvisszük a résztvevők élethelyzetébe, kivetítjük a mindennapjaikra, és új víziókat, célokat fogalmazunk meg általuk, akkor különbözik az élménypedagógia az élményfogyasztástól. A megbeszélés és a reflexiók különböztetik meg ezt a céltudatos módszert az extrém illetve élménysportoktól.

A pedagógia általános, az élménypedagógia speciális célja és küldetése az, hogy az embereket fitté tegye az életre. Az élménypedagógiában az a különleges, hogy az élményeket hasznosítja: a tanulás egy olyan folyamatban zajlik le, amely az aktív tanulással kezdődik és ezzel különbözik az elméleti vagy deduktív tanulástól. Minél több érzékszervet szólít meg, von be az élmény ebbe a folyamatba, annál intenzívebb és tartósabb lesz, és annál hatékonyabbá válik a tanulásban is.

Maga az élmény azonban egyedül nem elegendő a maradandó tanuláshoz: ez csak kiváltja a további tudatfolyamatot. Miközben a résztvevők az élményeiket interpretálják, a személyes értékelésüket végzik és mindezt az életükkel kapcsolatba helyezik, nyerik el az élményeik a relevanciájukat és válnak személyes tapasztalatokká. Ideális esetben a résztvevők az élményeikből a reflexiók és az értékek, normák átvételével jelentőségteljes tapasztalatra, személyes gazdagodásra tesznek szert. Az élménypedagógia ezt az akció és reflexió közötti folyamatot irányítja. Az élménypedagógia során a résztvevők tudatosan szembesülnek a környezet értékeivel, meg-/átélik ezeket, a saját reakciómintáikkal, félelmeikkel, értékeikkel szembesülnek, új magatartásmintákat próbálhatnak és fejleszthetnek ki, valamint gyakorolhatják is azokat.

A tapasztalati oktatás akkor hatékony, ha a körültekintően kiválasztott tapasztalatokat reflexió, kritikai elemzés és szintézis követi. A tapasztalatok úgy épülnek fel, hogy kezdeményezésre és döntésre késztetik a gyakorlót, és felelőssé teszik őt a következményekért.

  • A tapasztalati oktatás folyamata során a gyakorló aktívan bevonódik a kérdések felvetésébe, a vizsgálódásba, kísérletezésbe, problémamegoldásba, kíváncsivá válik, felelősséget vállal, használja kreativitását és véleményt alkot.
  • Az résztvevők intellektuálisan, érzelmileg, szociálisan, lelkileg és fizikailag elkötelezettek. Az elköteleződés teszi hitelessé a kitűzött célt is.
  • A tanulságok személyesek, ezért megalapozzák a jövőbeni tapasztalást és tanulást.
  • A résztvevő magához, másokhoz, szűkebb és tágabb környezetéhez fűződő kapcsolatai fejlődnek és gyarapodnak. Az oktató és a résztvevő megtapasztalhatja a sikert, a kudarcot, a kalandot, a kockázatvállalást, és a bizonytalanságot, hogy tapasztalatok kimenetelei tökéletesen nem bejósolhatóak.
  • Lehetőség nyílik a résztvevők és az oktatók számára saját értékeik felfedésére és megvizsgálására.
  • Az oktató elsődleges szerepe magába foglalja megfelelő tapasztalatok keresését, problémák felvetését, a határok kijelölését, a résztvevők támogatását, az érzelmi és fizikai biztonság megteremtését és a tanulási folyamat ösztönzését.

Az oktató felismeri és ösztönzi a tanulás spontán lehetőségeit. Az oktatók törekednek előítéleteik, prekoncepcióik leküzdésére és tudják, hogyan befolyásolják ezek a résztvevőt. A tapasztalási helyzet megtervezése magába foglalja a természetes következményekből, hibákból és sikerből való tanulás lehetőségét.

A kívánt eredménynek megfelelően különösen alkalmas a következő készségek kialakítására és fejlesztésére:

  • Csoportban való működés készségei: együttműködés, kölcsönös megértés és elfogadás, segítőkészség, közös gondolkodás, csapatszellem fejlesztése.
  • Kommunikációs készségek fejlesztése.
  • Az önbizalom és a másokba vetett bizalom fejlesztése.
  • Személyes, társak iránti és környezeti felelősségtudat fejlesztése.
  • Vállalkozókészség és bátorság fejlesztése.
  • Egyéni és csoportos problémamegoldó, helyzetfelismerő és döntési
  • képességek fejlesztése.
  • Konfliktusmegoldó képességek fejlesztése.
  • Önismeret fejlesztése, saját korlátok és személyes értékek felismerése.
  • Kreativitás, improvizációs képesség fejlesztése.
  • Alkalmazkodó képesség fejlesztése.

Rendezvénynaptár

előző 2017. július következő
KeSzeCsüPénSzoVas
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31

Hírlevél

A PoliceMail a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság rendszeresen megjelenő információs hírlevele.
Íratkozz fel hírlevelünkre, hogy első kézből kapj friss információkat, értesülj a legújabb felhívásokról, hirdetményekről, melyek a biztonságodat védik.
Feliratkozom